Az arcunkon minden meglátszik, az öröm, a bánat, a pillanatnyi hangulatunk és a lenyomat, amit az évek hagytak rajtunk. Ránk van írva a jellemünk, a sorsunk.

A karakter a korral mélyülő vonásokból jól olvasható. Ez az, ami az első benyomást adja rólunk és alapja lehet annak, amit mások hisznek egy pillantás után, hiszen a vázlatos – mondhatni előítéletes kép már az első találkozáskor kialakul a másikban.

Az arc összefoglaló képet ad rólunk, olyan pillanatfelvételt a másik agyában, amit aztán nehéz megváltoztatnunk. Pedig még csak állunk egymással szemben és meg se szólaltunk… Szép, üde, gondozott, vagy gyűrött, ápolatlan, elhanyagolt…  sorjáznak az agyban a jelzők, amik aztán meghatározzák a további vélt tulajdonságokat. A következtetés sem marad el – ha szép, ápolt, gondozott, akkor szívesen találkozom, beszélgetek vele, örömmel bízok rá munkát, mert bizalomgerjesztő. Ha gyűrött, ápolatlan, elhanyagolt, akkor magával se tud mit kezdeni, mit várjak tőle? Vesztes! A „vesztes-szag” messziről érezhető és riaszt!

A kulcs a kezünkben van! Az arcunkat magunk formázhatjuk! Sokkal több az arctorna, mint gyakorlatok összessége! Lehetőség arra, hogy tudatosan befolyásoljuk annak az első, nagyon fontos véleménynek a megalkotását! Persze ez csak az egyik hozadéka, a másik ennél sokkal fontosabb, hogy nem alakul ki a külsőnk romlásával járó önbizalomvesztés, az amitől minden 40 évét betöltött nő fél. Tartanak ettől a férfiak is, mert ma a fiatalság kultusza hamar elveszi tőlük az érvényesülés lehetőségét.

De ők is formázhatják az arcukat, ez csak elhatározás kérdése, ráadásul az izmaik erősebbek, mint a női izmok, ezért az arcedzés hamarabb látszik rajtuk.

Bojtor Márta

az arctorna megalkotója

A Kristálykapuban arctrénerünk: Fedor Ágnes